Komjáthy aladár: Memento
gyöngyfényű márványálma éjbe sápad
s százlángu két szemed tört lesz s fakó
mint hűvös alkonyfényben téli tó.
az Idő komor lépteit nem állja
és szürke lesz elektromos hajad
mikor a mákkoszorús ifju, szép alak
Dús koszorúján ópiumvirág hajt
s nehéz illat száll lehajtott fejéről.
s előtted felrémlik még ifjúságod
és szépséged, mely szürke ködbe szállott.