Barcsai-Fehér Géza: Alkony
Barcsai-Fehér Géza: Alkony
Oh, kékes szürke ég, elomló alkonyat,
Tornyok, csúcsok, tetők, hegyormok bágyadt bája,
Lassan tűnő folyó ködülte hid alatt,
Jégtáblák zizegő, zengő, bús, lassú nyája!
Tornyok, csúcsok, tetők, hegyormok bágyadt bája,
Lassan tűnő folyó ködülte hid alatt,
Jégtáblák zizegő, zengő, bús, lassú nyája!
Oh, tán nem is való, csak álom ez a kép?!
Álom, – mely elbüvölt szemhéj alatt leperdül,
Mig zümmög egy bogár… csodás tavasz van épp’…
Távolnan birkanyáj tűnő kolompja zendül…
Álom, – mely elbüvölt szemhéj alatt leperdül,
Mig zümmög egy bogár… csodás tavasz van épp’…
Távolnan birkanyáj tűnő kolompja zendül…
Csodás, ködlő világ, nem játék vagy csupán…?!
Tán parton, víz felett tréfál meg bűvös álom…?!
Hisz’ minden oly csodás ily bús nap alkonyán,
Hol egybe foly Tavasz, Tél, Életem, Halálom…
Tán parton, víz felett tréfál meg bűvös álom…?!
Hisz’ minden oly csodás ily bús nap alkonyán,
Hol egybe foly Tavasz, Tél, Életem, Halálom…
