Barcsai-Fehér Géza: Pálmakertben
Üvegfalak között a lég dermedten ül,
Bús tó halott vizén víg hal le nem merül,
Mindent szent lótuszok nagy némasága tölt el,
Hol rejtve száz gyökér csatára kél a földdel.
Szűk vedrök, szűk a bolt, mit koronájuk öklel,
Míg pára s gőz nyomán száz üveglap feszűl.
Álmukban lelköket ringatván végtelenbe,
Hol távol trópusok tündöklő napja ég.
Mely szívem nyűgözé s a dermedt, tikkadt csendbe’
Hallgatták csókomat a pálmák s áloék.