Poe Allan Edgar: A harangok

           Szán ezüstcsengője cseng,
                     Csengve cseng,
Dallamában annyi víg, jövő remény eseng.
           Ezt, hogy csengi, csengi, csengi
           Csillagszórta éjjelen!
           Ritmusára százezernyi
           Kristályszikra gyulladt fenn ki
           Felragyogva szüntelen.
           Hangja ring, ring, ring,
           Mintegy rúna-vers szerint,
Zengve-ringva, csengetőn
                               A taktusokra peng,
           Csengve cseng, cseng, cseng, cseng,
                     Cseng, cseng, cseng,
Felcsilingel, szíveinkkel játszva cseng.

           Nász aranyharangja zeng,
                     Zengve zeng,
Benne mennyi boldogság jövendölése leng
           És a balzsam-éjszakát
           Mily gyönyörrel zengi át!
           Olvadt színarany a hang,
                     S e lüktetés
           Mily folyékony gingalang,
És a tünde holdvilágra lebbenő galamb
                     Felfigyel.
           Zengő tornyokból dereng
S majd mily öblös áradás,
                               Mely boldogan kereng,
                     Messze reng,
                     Lengve leng,
           Szép jövőrül elmereng.
           És varázslatot jelent,
           Mely lebegve és rebegve
           Benne zeng, zeng, zeng, zeng,
                     Zeng, zeng, zeng,
Mind nagyobbra felragyogva benne zeng.

           Vésznek rézharangja kong,
                     Kongva kong,
Felzavart szavában annyi borzadás tolong.
           Rettegőn kiáltja át
           Mind az ijedt éjszakát,
           Rémülten, mint egy bolond,
           Nem beszél, csak kong, kong,
                     Sir, kiált,
Elrekedt ordítozással
                               Szólítván a vad tüzet,
Őrülten kiáltva rá a
                     Dühödt tüzre, mely süket,
           És mely folyton, folyton, folyton
           Egyre csak feljebb üget,
           Bősz irammal feljebb szöktet:
           Most, – most, vagy soha többet!
           Fenn a hold is elsápad belé.
           Ó hogy kong, kong, kong,
           Mennyi borzalmat zajong
                     És hebeg,
           Bőgve és üvöltve kong
           S dúlt, panaszló szókat ont
Szét az ürbe, mely riadva megremeg.
           Elmondják e vad szavak
                     Rengve, zúgva,
                     Bőgve, búgva:
           Nő a tűz, vagy már apadt.
           Hangja pontosan beszél
                     Sírva-ríva,
                     Döngve, híva:
           Szünt-e, több-e a veszély.
           Ezt kiáltja szét a hang,
           Amint így váltakozva kong,
                     Kongva kong,
           Kongva kong, kong, kong, kong,
                     Kong, kong, kong,
           Érctelenre félreverve, kongva kong.

           Gyásznak vasharangja bong,
                     Dongva bong,
S benne mennyi ünnepélyes
                               Gondolat borong,
           Bongó, búskomor szavát
           Megdermesztett éjen át
Elborúltan érzi mind a szív.
           Rozsdamarta torka szól,
           És a lélek érti jól:
                     Halni hív.
           Jól megy a harangkötélnek,
           Érte rémek – ah, e lények –
                     Harca vív,
           Karjuk húzza rajta csüngve,
           Tompított tempója vak,
           Nagy követ dönget szivünkre,
           S ők gyönyörrel konganak.
           Ők se férfiak, se nők,
           Ghúlok ők, a Holtevők.
                     Ghúl-király
           Kongat és a himnusz áll,
           Messze száll, száll, száll,
                     Száll
           S vasat döngetve bong.
           Szíve boldogan szorong,
           Torra dong a vasdorong.
           Erre táncol és ujong.
           Hangja zsong, zsong, zsong,
           Rúna-lejtéssel jajong,
           Taktust éreztetve bong,
                     Dongva bong,
           Hangja zsong, zsong, zsong,
           Rúna-lejtéssel jajong.
           A harang dobogva bong,
           Dongva bong, bong, bong,
           A harang zokogva bong,
           Hangja zsong, zsong, zsong,
           Messze dong, dong, dong,
           Rúna-lejtéssel jajong,
           A harang görgetve bong,
           Dongva bong, bong, bong,
           A harang dörgetve bong,
           Dongva bong, bong, bong, bong,
                     Bong, bong, bong,
Gyászt kiáltva és sovárgva, dongva bong.

Harsányi Zsolt

Arcanum Újságok