Bálint Aladár: Wagner-novellák és cikkek
Bálint Aladár: Wagner-novellák és cikkek
(Wagner Richárd: Egy német muzsikus Párizsban. – Novellák és cikkek. Fordította és magyarázatokkal ellátta: Cserna Andor. Az Athenaeum kiadása.)
A könyv címlapján magányosan gubbasztó férfi látható, ki egy domb tetején áll, fejét lehorgasztja, arcát elfödi felhúzott köpenyege. Alant a domb tövében tornyok, házfödelek – a város, a részvétlen ellenséges érzületű város, mely koplalásra, bús egyedüllétre kárhoztatja a teremtő embert, aki azért jött, hogy hódítson és boldoguljon. A könyv fedele kitűnően érzékelteti a benső tartalmat: Wagner Richárd kilátástalan küzdelmét, keserves vergődését Párizsban, míg végül 1842-ben feladta a harcot és hazament. …«Párizsban magában néhány évre megszűntek a kilátásaim, 1842 tavaszán elhagytam tehát. Először láttam meg a Rajnát – és én szegény művész örömkönnyek között esküdtem örök hűséget hazámnak. – Így fejezi be Wagner 1842-ig terjedő önéletrajzvázlatát. Wagner hazament, de nem sokáig maradhatott német földön, 1849-ben ő is részt vett a forradalomban és a forradalom leverése után egy évtizeden át külföldön bujdosott, hogy ne érje őt utol az államhatalom kérlelhetetlen bosszúja.
A könyv Wagner három novelláját, nyolc zenei program-magyarázatát és Beethoven IX. szimfóniájáról írt két értekezését tartalmazza. A program-magyarázatok ma már csupán kultúrhistóriai szempontból fontosak. Ugyanis Wagner a muzsikus, a közönséget az irodalom területére kalauzolta és irodalmi szempontok belecsempészésével igyekezett az egyes zenei alkotások tartalmát megmagyarázni. Eszmékkel, filozófiai mozzanatokkal akarta helyettesíteni a hangokat. Sokkal értékesebb Beethoven IX. szimfóniájának előadásáról szóló jelentése. Itt már aztán a gyakorlati muzsikus, a karmester szólal meg. Wagner sorra veszi a szimfónia hangszerelési hibáit és az egész mű szelleméből rekonstruálja az egyes hangszerek szólamait. Beethoven már süket volt, mikor e művét megírta és helyenként vétett a jó hangzás ellen. Wagner tehát megtisztogatta a szimfóniát e hibáktól és oly tökéletessé igyekezett formálni, mint ahogy a mester azt elképzelte, vagyis Wagner felfogása szerint elképzelhette. Kottapéldákkal igazolta feltevéseit. A nagyközönséget bizonyára Wagner három novellája érdekli elsősorban. Mindhárom novellának ugyanaz a német muzsikus a hőse, kit Wagner R… betűvel jelez. Megható írások; nem nehéz kitalálni, hogy maga Wagner jelentkezik stilizáltan e történetekben. Wagnert még a németek is nagy sokára ismerték el, annál kevésbé ismerhette el a latin kultúrájú Párizs e nehezen kibontakozó germán óriást. Magára hagyatva vergődött a nagy ember-erdőben és hasztalanul kínlódott, hogy műveit a közönség elé vihesse. Ez időben jelentek meg novellái is, amelyek számára kereseti alkalmat – nagyon szegényes kereseti alkalmat – jelentettek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Wagner nem tartotta volna fontosnak ezeket az írásokat. Épp oly komolysággal, hittel forgatta a tollat, mint amikor hangjegyeket, opera-partitúrát írt le a papírosra. Wagner e prózai írásait Cserna Andor fordította le nagy szeretettel és avatottsággal.
