B. Tanner Ilonka: Hivatlan jőjjön az élet
B. Tanner Ilonka: Hivatlan jőjjön az élet
Nem akarok többé féktelen őrjöngés viharverése lenni,
Tomboló orkán, mely buggyanó sebeket ostoroz,
És durva öklökkel tépi magához alélt prédáját.
Szeretnék halk mámorok szelid csöndjébe szédülni
S hunyt szemeim bágyadt-lila hullámverésén át
Lesni, amint nesztelen selyemtopánban suhan be hozzám
Szelid testvérem, az álompuha-testü szomoru halk öröm.
Könnyű ajkának aprózó csókjai mint tavaszi eső folynak körül,
Míg eszméletlenné bágyaszt puha kezének delejes simogatása.
Jó volna már zsibongó idegekkel belesímulni az álmos csönd ringató ölébe
És várni, várni, ólmos-pilláju, muzsikáló szívvel
Hogy a kapzsi élet hivatlan-önként felémnyujtsa kincses kezét.
S ujjongó záporok porzó aranyával borítsa be sóvárgó testemet.
Tomboló orkán, mely buggyanó sebeket ostoroz,
És durva öklökkel tépi magához alélt prédáját.
Szeretnék halk mámorok szelid csöndjébe szédülni
S hunyt szemeim bágyadt-lila hullámverésén át
Lesni, amint nesztelen selyemtopánban suhan be hozzám
Szelid testvérem, az álompuha-testü szomoru halk öröm.
Könnyű ajkának aprózó csókjai mint tavaszi eső folynak körül,
Míg eszméletlenné bágyaszt puha kezének delejes simogatása.
Jó volna már zsibongó idegekkel belesímulni az álmos csönd ringató ölébe
És várni, várni, ólmos-pilláju, muzsikáló szívvel
Hogy a kapzsi élet hivatlan-önként felémnyujtsa kincses kezét.
S ujjongó záporok porzó aranyával borítsa be sóvárgó testemet.
