Pataki József: Hegedűs Gyula könyve
Pataki József: Hegedűs Gyula könyve
A Vígszínház huszonöt éves jubileuma alkalmából Hegedűs Gyula „Emlékezések” címen könyvet írt az elmúlt huszonöt esztendőről.
A könyv nem akar a Vígszínház rendszeres története lenni. Szubjektív természetű feljegyzések foglaltatnak benne élő és elhalt pályatársakról, írói és színészi sikerekről, igazgatókról, közönségről, kulissza mögötti dolgokról. Az illusztris szerző szántszándékkal kerülte még a látszatát is annak, hogy könyve tudományos színezetű könyv legyen. És mégis! Aki végigolvassa az „Emlékezések”-et, kénytelen azt mondani, hogy e könyvben benne van az egész Vígszínház s benne van az elmúlt huszonöt esztendő!
Minden valamire való színésznek megvan az a törekvése, hogy a maga művészi egyéniségét valamiképpen az utókor számára is hozzáférhetővé, ismeretessé tegye. Az egyik rendszerbe igyekszik foglalni művészi elveit, a másik kiválóbb szerepeiről ír tanulmányokat, a harmadik naplót vezet stb., stb. Mindez – sokszor talán ösztönszerűleg – a pillanatnyi jelennek szóló, tehát múlékony hatású színpadi munka kiegészítésére, megörökítésére történik.
Az „Emlékezések”-ben Hegedűs Gyula művészi egyénisége van megörökítve.
Hegedűs a színjátszás valamennyi készségével gazdagon van felszerelve, de – csekély ítéletem szerint – leghatalmasabb színpadi fegyvere mégis nagyszerű beszélő készségében rejlik. Hegedűs, bár mimikusnak is kiváló, elsősorban mégis a beszéd művésze.
Nos, a kitűnő beszédművész most megjelent könyvében sem tagadja meg magát. Ő itt is az, ami a színpadon. Ha az „Emlékezések”-et olvassuk, voltaképpen nem is könyvet olvasunk, hanem Hegedűs Gyulát halljuk beszélni. Nem író és olvasó áll itt egymással szemben, hanem (ahogy a régi magyarok mondották) egy „vidám társalgó” kellemes csevegésében gyönyörködünk.
A könyv megjelenésével igen sokat nyert a magyar színészeti irodalom. Hiszen ez a könyv maga Hegedűs Gyula!
