Sárközi György: A naphoz
Sárközi György: A naphoz
Ablakomat az első fénynek veri ujszülött harsogása:
Zúdult csirabontó, magnyitó!
Sugaraidnak arany késével hasítsd szét az éjszaka oszladozó fátylát!
Zúdult csirabontó, magnyitó!
Sugaraidnak arany késével hasítsd szét az éjszaka oszladozó fátylát!
Hős kardjaiddal te győzöd le a sötétségben ellenséget,
Te küzdöl értünk, vigasztaló!
A derengőt a te kiáltásod ébreszti álma völgyéből bizonyosra.
Te küzdöl értünk, vigasztaló!
A derengőt a te kiáltásod ébreszti álma völgyéből bizonyosra.
Ó, ha veled futhatnék rezgő, iramló utjaidon, kalandos
Járataidnak tűzlobogós,
Dicső rohanásában, sziporkás kürtmuzsikád diadalmi hangja szelében!
Járataidnak tűzlobogós,
Dicső rohanásában, sziporkás kürtmuzsikád diadalmi hangja szelében!
A dombokon át, hol érő terhét növeled a sudar karóknak,
Fönséges kézzel, kegyelmesen
Mint új király arcmásos pénzét, aranyos arcodat osztva aranyos szőlőszemekbe,
Fönséges kézzel, kegyelmesen
Mint új király arcmásos pénzét, aranyos arcodat osztva aranyos szőlőszemekbe,
Az erdőkön, hol gátat rontva gyújtogatod a lombok bástyás
Várfalait és világító
Csóváid szerteszórva, égre rebbented kegyelmedért rivalgó hadát a pihés fészeknek,
Várfalait és világító
Csóváid szerteszórva, égre rebbented kegyelmedért rivalgó hadát a pihés fészeknek,
A folyók vizén, hol sebesülve elhullatod vitéz szívednek
Vérét, bibortűzű cseppjeit,
Míg el nem dőlsz fekete sátrad halálos árnyékában utolsó hördüléssel.
Vérét, bibortűzű cseppjeit,
Míg el nem dőlsz fekete sátrad halálos árnyékában utolsó hördüléssel.
Te légy vezérem, égi fáklya, te légy vezérem, égő csillag,
Minden titok mélyére sütő,
Te vezess el minden homályon s veszélyen át a legbensőbb várig, hol trónol a végső igazság.
Minden titok mélyére sütő,
Te vezess el minden homályon s veszélyen át a legbensőbb várig, hol trónol a végső igazság.
Ki nem vagy sápadt elv, de fénylő valóság, szikrahintő élet,
Add, hogy dalom zörgő fegyvere
Legyen a harcnak az eleven rosszal, s paizs a védtelenek, nyomorultak fölébe!
Add, hogy dalom zörgő fegyvere
Legyen a harcnak az eleven rosszal, s paizs a védtelenek, nyomorultak fölébe!
