Rupprecht Tibor: Szabad szonett
Rupprecht Tibor: Szabad szonett
A smaragd-sugarú új erdő hálót mintáz
finoman friss fűre s tavaszi tündöklés van tavalyi tönkökön.
Örülj dagadó nagy szívem, hiszen már nincs más
elmúlás számomra, mint a mit fénybe von az alkotó szent öröm.
finoman friss fűre s tavaszi tündöklés van tavalyi tönkökön.
Örülj dagadó nagy szívem, hiszen már nincs más
elmúlás számomra, mint a mit fénybe von az alkotó szent öröm.
Lágy lombtól világos ágon a harkály hintáz
s a pacsirta dala trillázva száll föl, száll föl égre és végre fönn
ujjong és örülj dagadó nagy szívem, nincs láz
mellyel nem lendítene örök új tavaszok tornyaira alkotó szent öröm.
s a pacsirta dala trillázva száll föl, száll föl égre és végre fönn
ujjong és örülj dagadó nagy szívem, nincs láz
mellyel nem lendítene örök új tavaszok tornyaira alkotó szent öröm.
Utánozd a madarakat: nézd hogy kapirgálnak a viruló vetésben
s a szelíd őzeket, amint szaladnak a csattogó csaliton.
most teljes lesz a termés, eme nagy tűzben megértem.
s a szelíd őzeket, amint szaladnak a csattogó csaliton.
most teljes lesz a termés, eme nagy tűzben megértem.
Hajrázzon új lázt a hajnali vágy, szűzi harmat, most azt iszom
s mint ittasa a tisztaságnak, szilaj lángnak minden ördögön
kimutatja erejét örök új tavaszok tornyaira felszökő szent öröm.
s mint ittasa a tisztaságnak, szilaj lángnak minden ördögön
kimutatja erejét örök új tavaszok tornyaira felszökő szent öröm.
