Laczkó Géza: Éj
Bent vágyva reszket lefogva a kéj,
A bánat, öröm, halál, az élet,
Feledd, hogy élsz, felejtem, hogy élek.
Szomorú zengés sóhajt a szívben,
Kint lassan, sötéten suhan az éj,
Kint élet árnya, árny-élet itt benn.
Egy szürke köd-gomolyba összefoly,
Feledd, hogy élsz, felejtem, hogy élek
S éltünkön a halál messze mosoly.
Élet: nem élet, de halál a halál,
Kint élet árnya, árny-élet itt benn
S jaj nekünk, ha Halál élve talál.