Geréb István: Este… most jösz
Ha szürkén szárnyat bont az alkonyat
s nő a falon az árnyak lomha teste,
izzó tűz égeti homlokomat…
Este… most jösz… Én várlak minden este.
este… Most jösz. Én várlak minden este.
Szellő ha éri sóhajtásival
ablakomat ott állok vágyva, lesbe'…
Halk nesz nekem a szívemre rivall.
ha jösz majd, hogy fogad a kis szobám:
Este. Most jösz. Én várlak minden este…
…Kalap, kabát, boa… és kis topán…
Száz bolond álom százszor kiszínezte…
S ha jő a hajnal, alkonyatra lesve
bolond szívem vágyón reménykedik:
este… most jösz. Én várlak minden este,
és minden este várlak hajnalig.
Tudom: jön még egy sápadt alkonyat.
Akkor jösz majd. Utánad lopva, lesbe'
bús árnyak S itt benn egy halott fogad.
Este. Most jösz Én várlak minden este.