Szerb Antal Kristóf: Ballada
Szerb Antal Kristóf: Ballada
A parkra hűvösült immár az este,
hogy Horand búcsút vett a társaságtól,
a hattyúk a tó pajzsos kerületjén
aludni úsztak csendes víziházba.
hogy Horand búcsút vett a társaságtól,
a hattyúk a tó pajzsos kerületjén
aludni úsztak csendes víziházba.
És már álmos volt merre ment az út,
sehol sem volt egy szentjánosbogár sem.
A tenger partján rőt fáklyásmenetben
más tengerekről érkezett dereglyék
sehol sem volt egy szentjánosbogár sem.
A tenger partján rőt fáklyásmenetben
más tengerekről érkezett dereglyék
matrózai holdasan énekeltek,
míg hosszúlábú láthatatlan őrök
söpörték zúgva a park útjait.
Sötét rongyot teregettek az égre.
míg hosszúlábú láthatatlan őrök
söpörték zúgva a park útjait.
Sötét rongyot teregettek az égre.
A toronyban virrasztott már a mécses
s a temetőben a torony körül
az egyik sírból meztelen kar nyúlt ki,
hogy felmutassa, aki anyagyilkos.
s a temetőben a torony körül
az egyik sírból meztelen kar nyúlt ki,
hogy felmutassa, aki anyagyilkos.
De Horand mégis felment a toronyba
(és jól bezárta lent a templomajtót
kardját leszúrta a kapu elébe)
és belépett vén könyvei közé.
(és jól bezárta lent a templomajtót
kardját leszúrta a kapu elébe)
és belépett vén könyvei közé.
Szobájában tíz hosszú gyertya állott
és karszéke előtt nagy medvebőr,
a kemencében nyáron is tűz égett
és nem volt ablak a toronyszobában.
és karszéke előtt nagy medvebőr,
a kemencében nyáron is tűz égett
és nem volt ablak a toronyszobában.
És jöttek meghajolva mind a könyvek
és tollak száguldtak sárgult papíron,
fehér könnyel könnyeztek el a gyertyák
s a képek néha leszálltak a falról.
és tollak száguldtak sárgult papíron,
fehér könnyel könnyeztek el a gyertyák
s a képek néha leszálltak a falról.
Kint óriás fekete vasfazékban
száraz tűzön főzték az éjszakát,
Horand vállára szálltak már az órák,
fehér patkány táncolt az asztalon.
száraz tűzön főzték az éjszakát,
Horand vállára szálltak már az órák,
fehér patkány táncolt az asztalon.
És lassan mind alátűntek a gyertyák.
Kint sárga szél fújt mindent sivatagra
és azt mondják, hogy akkor éjszaka
a síkságra feküdtek nagy hegyek.
Kint sárga szél fújt mindent sivatagra
és azt mondják, hogy akkor éjszaka
a síkságra feküdtek nagy hegyek.
Horand az alsó csontvárosra gondolt
hol már meguntak járni a hiénák,
miközben immár az utolsó gyertya
halálát fáradt eksztázisban égte.
hol már meguntak járni a hiénák,
miközben immár az utolsó gyertya
halálát fáradt eksztázisban égte.
Mert ha Horand akkor tudhatta volna,
hogy elközelgett a végzetes óra,
térdenállva kért volna életéért
kis kápolnában csodatévő Szűzet.
hogy elközelgett a végzetes óra,
térdenállva kért volna életéért
kis kápolnában csodatévő Szűzet.
De nem tudta s az óra elközelgett,
míg döghalált halt az utolsó gyertya
és sötétséget hintett a szobába,
aki kilépett a kemence-hátból.
míg döghalált halt az utolsó gyertya
és sötétséget hintett a szobába,
aki kilépett a kemence-hátból.
Horand két karját kapkodón kitárta
valami titkos segítő után,
de hiába, torkára folyt a fojtás
és végighullt az óriás medvebőrön.
valami titkos segítő után,
de hiába, torkára folyt a fojtás
és végighullt az óriás medvebőrön.
És a tornyon betellett a varázslat.
