Faludi János: Hol vannak…
melyek a képeskönyvek foltos őserdőiből
lestek képzeletemre?
amikor párnámat szememhez öleltem
és kértem: vigyen,
mint fuldoklót vizen a mentő gerenda.
Gondoltam, angyal rejtőzött vánkosomba
s nem engedi kicsi védencét, hogy boszorkányok
halotti uszályukkal csapdossák arcát
ostorokként lengetve ágya körül.
és fejbe rúghat sarkantyús csizmájával,
ha tetszik, itt vagyok,
karommal nem tartom semmiféle Hefaisztosznak paizsát.