Faludi János: Öngyilkosság
erdőben, valahol, ahol véletlen megpihentem,
építek magamnak emelvényt, magos máglyát,
amelyet nem gyujtok meg.
és várom, vállamra mikor röppen madár
hogy magért kotorjon csőrével szememben.
Várom, hogy hegyes fekete ágak ördögkarmokkal
nyuljanak az esti szürkület köpenye alatt nyakamba
és ajkamat meg torkomat is megszurkálják.
mindnyájan nekem dőlnek és meg se moccanok,
csak öklös szívem csapkodja őket hiába bordáimon keresztül,
mig jön a hajnal.
és lángocskák hullanak hajamba
meg kéregető tenyerembe.
és hogy hideg, kemény kardlappal megver a jégeső
és várom, hogy végre testembe nyargal a villám
és kigyulladok holtan.