Szedő Mihály: Átölelem a várost
Szedő Mihály: Átölelem a várost
Vonaglik libabőrözve: felnégyeltetett a testem,
a város négy kapujára szerte szögezvék részeim.
Vérem az utcák hőmérő edényében nyomul
erőszakosan, mint a növekedő láz.
a város négy kapujára szerte szögezvék részeim.
Vérem az utcák hőmérő edényében nyomul
erőszakosan, mint a növekedő láz.
A sorompók ijedt vigyázba ugranak tisztelegve,
a vasutak félre kisiklanak pályájukból előtte
és a négy út főtérbe torkolásán kiszabadult 42-fokos forróság
szökellve gördül össze s csapódik fel toronnyá közepén.
a vasutak félre kisiklanak pályájukból előtte
és a négy út főtérbe torkolásán kiszabadult 42-fokos forróság
szökellve gördül össze s csapódik fel toronnyá közepén.
Emberek négyfelől rohamokban hozzák feldagadt öklüket,
asszonyok kölykeikkel előzködve járulók, combig fürdőben,
borzongással nyalábolni a meleget…
asszonyok kölykeikkel előzködve járulók, combig fürdőben,
borzongással nyalábolni a meleget…
Én: kapuról-kapura tapogató óriás karommal
körül-átölelem a várost.
körül-átölelem a várost.
