Tóth Aladár: Lotte Wilke
Tóth Aladár: Lotte Wilke
Az utóbbi években budapesti dobogón kétségkívül egyedül Lotte Wilke képviselte az igazi komoly táncművészetet. Lotte Wilke tánckaraktere tiszta művészi céljai mellett is rendkívül inkluzív természetű: attrakcióiban a drámaiság csakúgy képviselve van, mint az epika, hihetetlen muzikalitással a zene egyetlen frázisát sem hagyja érintetlenül, mozdulatainak stílszerűsége mindig tiszta, humorizálásában nem veti meg még az életből átlopott huncutságokat sem. Wilke egészen egyéni kiválósága: hogy ezek az abszolút tánctól annyira távoleső elemek egyáltalán nem befolyásolják a mozdulat elvont, önálló életét. Külső vonalszépségre törekvés tükörbenézése sehol sem halványítja erőtlenné a mozgás belülről jövő dinamikáját, a vonalak természetes kifejlesztését sehol sem töri meg eszmei kifejezés színészkedése, a testmozgás abszolút, teljesen szabad zenéjét, a zene legkényszerítőbb ritmusaiban is (gondoljunk csak a Debussy Cake-walkra) meg tudja őrizni. Wilkében tehát nincs semmi forradalmi kizárólagosság, iskolája éppen ezért didaktikus szempontból rendkívül figyelemre méltó.
Műsorából elsősorban említjük meg Grieg „Anitra tánc”-ára komponált keleti tanulmányát, melynek legkisebb részletekig átélt s mindig az egész testen átvonuló ritmusa: legmagasabb rendű tánckultúra. Beethoven egyik Largóját anélkül, hogy helyéről elmozdult volna, csak kifejező kar- és felsőtestmozdulatokkal ültette át táncába. Hogy ez a szélesen felépített szonátatételből kinövő táncszerzemény pillanatra sem ernyedt egyhangúvá, hogy minden motorikus hatás nélkül is képes volt a nézőt magával ragadni: ez Wilke művészetének már magában véve is döntő kritériuma. Mindamellett úgy érezzük, hogy a motorikus tánc eleven erejét a művésznő talán nagyon is kiaknázatlanul hagyja. Inkluzivitása ugyan néha erre is kiterjed (így az e-moll Grieg Menuette eredeti felfogásában), mégis szívesen látnánk egy mélyebb belekapcsolódást a táncművészet legújabb, különösen olasz futuristáktól propagált törekvéseibe. A mozgás gépi ereje Wilke mindent-átélő művészetének, nagyon érthetően, idegen, holott azt hisszük, hogy a „mindent átélés” helyett a „mindent kiélés”-t hangsúlyozó legifjabb generáció hatása csak megtermékenyítené tánczsenijét.
