Szerb Antal Kristóf: A gályarab
Szerb Antal Kristóf: A gályarab
Végső tüdejével
kitépte a vihar tüzét a világítótoronynak.
Sötétben a tűz most száll és fázik.
kitépte a vihar tüzét a világítótoronynak.
Sötétben a tűz most száll és fázik.
Elálmélkodtam és úgy tűnik kiestem a gályából.
De a tenger alatt nincsen sötétség:
óriás meduzák testei deregnek
és a barlangok kirakott küszöbe.
óriás meduzák testei deregnek
és a barlangok kirakott küszöbe.
Sima hátára vett a delfin, éjszakai dalolók barátja,
tengeralatti hegyek ormán bolyongunk,
lantom a fületlen halak népét álmodtatja,
a polipok némán himbálóznak százegy karjaikon.
tengeralatti hegyek ormán bolyongunk,
lantom a fületlen halak népét álmodtatja,
a polipok némán himbálóznak százegy karjaikon.
A tenger alatt soha sincs vihar sem,
a hallgatag istennők kocsija előtt meghajolnak a vízalatti erdők,
füleimbe ólmot önt az átzuhanhatatlan mélység,
hangok nem-ismerője.
Előbb-utóbb delfin leszek én is.
a hallgatag istennők kocsija előtt meghajolnak a vízalatti erdők,
füleimbe ólmot önt az átzuhanhatatlan mélység,
hangok nem-ismerője.
Előbb-utóbb delfin leszek én is.
Ó még egyszer hallani árbócot csapkodó vitorlát,
vágtató szirtes partok mellett újra becsukott szemmel,
kalózok, korbács, harangszó a parton…
Vissza delfin, én nem akarok a halaknak énekelni,
matrózok itt vagyok, gyujtsátok fel a tüzevesztett tornyot.
vágtató szirtes partok mellett újra becsukott szemmel,
kalózok, korbács, harangszó a parton…
Vissza delfin, én nem akarok a halaknak énekelni,
matrózok itt vagyok, gyujtsátok fel a tüzevesztett tornyot.
