VII.
VII.
Mosoly vánszorgott arcomra,
mint valami rongyos, piszkos vándor
fáradtan, vonszoltan.
Én mégis felpompáztam szememet
az öröm tisztaságával és szívemet
a jóleső meleg bágyadtságával.
Szomorúságomat ismeretlen messzeségbe
küldtem. Sóhajomat a felhőkbe takartam
és a szágúldó szélbe, mely pehelyként
hajtja a felhőket.
fáradtan, vonszoltan.
Én mégis felpompáztam szememet
az öröm tisztaságával és szívemet
a jóleső meleg bágyadtságával.
Szomorúságomat ismeretlen messzeségbe
küldtem. Sóhajomat a felhőkbe takartam
és a szágúldó szélbe, mely pehelyként
hajtja a felhőket.
Mosoly vánszorgott arcomra és Én
nem tudom, mért az én arcomat
választotta hűs pihenésnek.
Nem tudom, honnan jött. Nem tudom
ki küldte.
nem tudom, mért az én arcomat
választotta hűs pihenésnek.
Nem tudom, honnan jött. Nem tudom
ki küldte.
Vagy talán Te néztél a szemembe
Kedvesem?
Kedvesem?
