SZÉPSÉG MEZŐIN
zsíros göröngyök, trágyás új rögök.
Magokba rejti nyár örök tüzét,
itt élet gőzölög!
megreszkető, kékívű dombon át.
A földből élet küld a nap felé
pacsirtás harsonát.
gyümölcs gurul éneklő halmokon.
Tüzektől terhes, nagy kohó az ég,
az arc naptól korom.
(itt mindenkit szerelmes láz hevít).
Nap csókolgatja ember bánatát,
sok régi könnyeit.
egy rögbe túr a gép köröskörül.
Felhők suhannak, muzsikál a vas,
hantokra fény röpül.
nem jár parasztot nyúzni büszke úr.
Embert ölelve simul szerteszét
a fénnyel tört azur.
(napos rónán didergő délibáb)
Szépség mezőin földre omlanak
csodás harmóniák.