BÁN OSZKÁR: A KIETLEN VÁROS
BÁN OSZKÁR: A KIETLEN VÁROS
Elárvulva, mint az elhagyott ház,
elárulva, mint bukott vezér,
végigtántorgok utcáim ordító csöndjében.
elárulva, mint bukott vezér,
végigtántorgok utcáim ordító csöndjében.
Mintha nem is én jártam volna a szent utakat,
olyan idegenek vöröslő szemeimnek,
mintha nem is én építettem volna a sok palotát,
vagy a sok oszlopot nem én hasítottam volna ki tömör márványból
és a sok-sok dísz nem lenne az én kezem ötve.
olyan idegenek vöröslő szemeimnek,
mintha nem is én építettem volna a sok palotát,
vagy a sok oszlopot nem én hasítottam volna ki tömör márványból
és a sok-sok dísz nem lenne az én kezem ötve.
Hullott mult idegenkedik a lelkemben:
elszíntelenült színek, csonka szobrok,
elrongyolt zászlók, véres szemű asszonyok,
sápadt, és halálra érett újszölöttek.
elszíntelenült színek, csonka szobrok,
elrongyolt zászlók, véres szemű asszonyok,
sápadt, és halálra érett újszölöttek.
Mintha Kanaánra hullott volna Szodoma tűzesője.
Baglyok vára és rókák menedéke az én büszke városom:
aranyhalastavam sással van benőve
és távoli furcsa titkokat búg, mint bazaltkőből való orgonasípok.
Illatos szőllőt termett lugasomban viperák csörögnek
és aranylótuszaim - zöld bojtorjánba fakultak.
aranyhalastavam sással van benőve
és távoli furcsa titkokat búg, mint bazaltkőből való orgonasípok.
Illatos szőllőt termett lugasomban viperák csörögnek
és aranylótuszaim - zöld bojtorjánba fakultak.
Én gőgös városom, kit büszke királyok irigyeltek,
im kietlen puszta lettél és vad madarak
ívelnek tántorgó mélységeid fölött prédára lesvén.
im kietlen puszta lettél és vad madarak
ívelnek tántorgó mélységeid fölött prédára lesvén.
Jaj már lezuhannak az utolsó boltozatok,
tűz emészti meg a derékba sujtott királyi sudarakat
s izmos életek ijesztő árnyai úttalan útra tolongnak.
tűz emészti meg a derékba sujtott királyi sudarakat
s izmos életek ijesztő árnyai úttalan útra tolongnak.
Én hullott városom,
ki feszíti újra az égnek karcsú tornyaidat?!
ki feszíti újra az égnek karcsú tornyaidat?!
