TURCSÁNYI ELEK: ÁLOM
TURCSÁNYI ELEK: ÁLOM
…De jaj! nem ismertem én senkit ott,
És ajtót nekem senki nem nyitott.
És ajtót nekem senki nem nyitott.
Ki végre megsajnált, a kis cseléd,
Az is csak félrehúzta függönyét.
Az is csak félrehúzta függönyét.
Ajtót, ezt súgta, nem nyithat nekem,
De fussak el, ha kedves életem.
De fussak el, ha kedves életem.
Futottam volna… nem volt már idő:
Pattant a zár és jött az Üldöző!
Pattant a zár és jött az Üldöző!
*
Fáradtan én megálltam akkor ott:
Gonosz sejtés homálya csapkodott.
Gonosz sejtés homálya csapkodott.
Szivemben élesen dudált a rém,
És akkor már egy gangon álltam én.
És akkor már egy gangon álltam én.
A gang sötét volt, nyirkos és hideg,
Itt fel nem tűntem volna senkinek.
Itt fel nem tűntem volna senkinek.
De rám talált éles szemével Ő:
Az Üldöző, a sápadt Üldöző!
Az Üldöző, a sápadt Üldöző!
*
E szörnyű házban ért az este el,
Amíg csak élek, nem felejtem el.
Amíg csak élek, nem felejtem el.
Szél volt, a ház oly kínosan nyögött,
Bujkált a hold a fellegek mögött.
Bujkált a hold a fellegek mögött.
Lován, kezébe csillogó acél,
Viharfelhőket üldözött a szél.
Viharfelhőket üldözött a szél.
S a házban, melyre ólomfény szitált,
Két árnyék fáradt óraműve járt.
Két árnyék fáradt óraműve járt.
*
És járt az óra: tikka, tikka, tikk…
De jött a mit sem sejtő Harmadik.
De jött a mit sem sejtő Harmadik.
És tikka, tikk! az óra hirtelen
Megáll… s a Harmadik is szinte lenn.
Megáll… s a Harmadik is szinte lenn.
Az udvar lenn egy percig néma még…!
De hallod ezt?… Sikoltás!… Ó nagy ég.
De hallod ezt?… Sikoltás!… Ó nagy ég.
A Harmadik szívéből dől a vér,
Segítsetek rajta az istenér!
Segítsetek rajta az istenér!
*
Segítsetek, hamar segítsetek!
Tüzes vasat mohón hevítsetek!
Tüzes vasat mohón hevítsetek!
Égetni kell az áldozat sebét!
S elfogni tán a gyilkosát elébb!
S elfogni tán a gyilkosát elébb!
Ne kíméljük magunkat emberek!
Bitang, ki most is ágyba szendereg!
Bitang, ki most is ágyba szendereg!
Gyilkos nyakába hurkot vessetek!
A vérezőnek írt keressetek!
A vérezőnek írt keressetek!
*
De nem segít ő rajta senki már…
Nincs semmi nesz… csönd van… éjfélre jár…
Nincs semmi nesz… csönd van… éjfélre jár…
És többen is meghaltak még ezen
A vérfagyasztó, gyilkos éjjelen…
A vérfagyasztó, gyilkos éjjelen…
Jött Negyedik… Ötödik… Hatodik…
Az udvar itt vérben mosakodik…
Az udvar itt vérben mosakodik…
De borzalomnak háza, vérszagú,
Már kél a nap s a bosszú érckarú!
Már kél a nap s a bosszú érckarú!
*
S ez mindig így volt s mindig így leszen:
A gyilkos álom nyomtalan vesz el.
A gyilkos álom nyomtalan vesz el.
Hiába égnek bosszú-katlanok,
Az álmok gyakran bosszulatlanok.
Az álmok gyakran bosszulatlanok.
Lángpallosát kivonja már a nap,
Az éjji álmok sírba szállanak.
Az éjji álmok sírba szállanak.
S én kék vizek s színes fényszallagok
Között vígan dudolva ballagok.
Között vígan dudolva ballagok.
