Befejezés.
szellem amely ült ága között
érezte-e hogy a Rossz Hatalom
kezd hatni benne, nem tudom.
kivált a szép test láncaiból,
melyből vágy szállt, mint napból a fény,
látta-e a bút a gyönyör helyén,
között, mely csupa tévedés,
hol lenni nincs, csak látszani
s mi mind egy álom árnyai,
hit, meggondolni, hogy csaló
lévén itt minden, a halál
maga is bizton csak csalás.
s a sok szín, illat s széparány
valóban sohse multak el,
csak mi változtunk, nem a Kert.
nem hal, nem változik, csak él,
távol érzékünktől, amely
sötét s a fényt nem bírja el.