SZABÓ LŐRINC: CSANÁDY GYÖRGY: AZ ÉVEK
SZABÓ LŐRINC: CSANÁDY GYÖRGY: AZ ÉVEK
Csanádynak körülbelül száz verse közül csak a «Szállok» váltott ki belőlem valami érdeklődést. Témája – egy pilóta út leírása – nagyon hálás és hatásos. A költő pátosza nem tudta ugyan követni a repülőgép lendületét, de azért van benne néhány jó részlet. A többi vers gyenge. Tartalmilag a lehető legáltalánosabb: szerelem, halál, bánat, háború, haza. A költő kifejezésmódja divatjamúlt, köznapi, szürke, nagyot akarása csak néha duzzad erővé a szavakban. Szokásos, rendes technikája nem ismeri az új és jó rímet és a szoros konstrukciót.
Csanády versei gyakran zengik a szerelmet, ezt az örök témát. Egyik sor: mint a többi. Egyik vers, mint a többi. Mi van bennük? Dulcinea csókja, szentimentális rokokóképek, rozoga nipprománcok, elpattant húrok, uramsegíts, várlak-visszavárlak és ilyesmi. – És a halál? «Csak egy szó pendül tompán a mélyből: Halott vagyok – suttogja valahol.» Utóvégre még a hentesmesterek életének is szükséges kelléke, hogy néha eszükbe jusson a meghalás. – Aztán a háború és a haza: Száz ágyú dalol a Piavénál, és: Feltámadunk! – Feltámadunk, mert fel kell támadnunk! Acél hit, akárcsak a Hindenburgé.
E a versek még az átlagtermelés gyümölcsei. Csak szavak és felületek – hol van az ember? Annyi megállapítható, hogy Csanády érző szívvel és vérző lélekkel írta őket, de ezáltal maguk a versek nem lettek jobbak. Ez legfeljebb bíztathatja a szerzőt, hogy tovább írjon. Ezt a kötetet azonban nem kellett volna kiadnia.
