«MIVELHOGY AZ Ő ÁBRÁZATJA RÚTABB VOLT, HOGY NEM MINT VALAMELY EMBERÉ…»
«MIVELHOGY AZ Ő ÁBRÁZATJA RÚTABB VOLT,
HOGY NEM MINT VALAMELY EMBERÉ…»
HOGY NEM MINT VALAMELY EMBERÉ…»
Mert fájdalmas lesz, nyomorék s beteg,
Megrontatott s embertől megvetett.
Megrontatott s embertől megvetett.
Ránézel: rút az arca, termete.
Jaj, rútabb nála ember lehet-e?
Jaj, rútabb nála ember lehet-e?
Zordon a szó, a szivedre tapos:
Az emberek között utálatos.
Az emberek között utálatos.
Hogy mindent, ami kívül szép, leronts:
Az ábrázatja rút, a teste roncs.
Az ábrázatja rút, a teste roncs.
És rút és rút és rút, és nyavalyás,
És teli seb - üvölt rád Ezsajás,
És teli seb - üvölt rád Ezsajás,
Hogy elfordúlsz, s a veriték kiver...
De mi gyógyulunk a sebeivel!
De mi gyógyulunk a sebeivel!
