KOMJÁTHY ALADÁR: ESTI IDEGEN
KOMJÁTHY ALADÁR: ESTI IDEGEN
Egyszer már hallottam a rémzenét
sötéten szűrődött a légen át
mint sűrű kátrány hogyha útra lel
ércfényű tócsát rajzol mindenütt
a nap a tócsán vígan tükrözik
de mélyét fénye mégse méri meg.
Úgy én is ezt a vészes hangzavart
értés nélkül füleltem vak fülemmel
s mély borzalom öldöste lelkemet.
Körülnéztem ki nyűvi vad vonóját
ki küldi rám a kárhozat dalát
de bár szemem kutatva mért a térben
nem lelte meg a zordon hegedűst
s a lámpa fénye mélán hullt fejemre.
Tombolva nőtt a hangok szélviharja
s már harsogott mint vészes tengerár
s én tétován álltam meg bús szobámban
istent akarva hívni váramul
bár ajkamon már rég nem volt neve:
midőn mélyről jövő hangot hallottam
mely megrázott mint óriás vas keze
«Belőled jő e szó s e vad zene
hová akarsz hát futni eszetlen!?
magad elől nem menekülsz soha».
Új borzalom szállt ekkor bús szívemre
mikor minden segélyt így veszni láttam
s megtudtam hogy számomra nincs remény.
S mint kit lázak űznek éjten által
s gonosz álmának sok kísértetét
lerázni bátran hasztalan kísérti:
úgy én is béna szívvel álltam ott
s fejem fölött a vad Halál repült el.
sötéten szűrődött a légen át
mint sűrű kátrány hogyha útra lel
ércfényű tócsát rajzol mindenütt
a nap a tócsán vígan tükrözik
de mélyét fénye mégse méri meg.
Úgy én is ezt a vészes hangzavart
értés nélkül füleltem vak fülemmel
s mély borzalom öldöste lelkemet.
Körülnéztem ki nyűvi vad vonóját
ki küldi rám a kárhozat dalát
de bár szemem kutatva mért a térben
nem lelte meg a zordon hegedűst
s a lámpa fénye mélán hullt fejemre.
Tombolva nőtt a hangok szélviharja
s már harsogott mint vészes tengerár
s én tétován álltam meg bús szobámban
istent akarva hívni váramul
bár ajkamon már rég nem volt neve:
midőn mélyről jövő hangot hallottam
mely megrázott mint óriás vas keze
«Belőled jő e szó s e vad zene
hová akarsz hát futni eszetlen!?
magad elől nem menekülsz soha».
Új borzalom szállt ekkor bús szívemre
mikor minden segélyt így veszni láttam
s megtudtam hogy számomra nincs remény.
S mint kit lázak űznek éjten által
s gonosz álmának sok kísértetét
lerázni bátran hasztalan kísérti:
úgy én is béna szívvel álltam ott
s fejem fölött a vad Halál repült el.
Azóta rossz vendégem lett nekem
s nem ölhetem meg őt csak önmagammal.
Sokszor könyörgök hozzá csöndesen
de gúnykacajjal válaszol szavamra
mert úr fölöttem s ostorom örökre.
s nem ölhetem meg őt csak önmagammal.
Sokszor könyörgök hozzá csöndesen
de gúnykacajjal válaszol szavamra
mert úr fölöttem s ostorom örökre.
És én vagyok e zordon hegedűs
vonójának százhangú hangszere
ki ő? én nem tudom, de bennem él
s bizarr hangokkal rémít éjeken
vonójának százhangú hangszere
ki ő? én nem tudom, de bennem él
s bizarr hangokkal rémít éjeken
míg nyirkos sírba nem omol velem.
