VI.
VI.
Magától értetődik, a valóságban a vezetett osztály, a nép – legalább most és legalább egy része – talán még Kovács Lajosnál is nagyobb veszedelemnek gondolja, hogy a zsidók az uralkodó helyekre befurakodtak. Hiszen, ha ezt nem hinnék, talán nem is volna zsidókérdés. Ez a hit azonban nem változtat a tényeken.
A nép – vagy nevezzük egy pillanatra tiszteletlenül tömegnek – nem jár mindig azon az úton, amely a legegyenesebben az ő érdeke felé vezet. Előttünk, ugye, napnál világosabb, hogy az angol, francia és amerikai nemzeteket megtévesztették a világháború során akkor, amikor a népek felszabadításáért és a demokrácia kivívásáért fegyverbe szólították. Napnál világosabb előttünk, hogy hazudtak nekik. Mégis e nemzetek elhitték ezt a hazugságot, rettenetes terhet vállaltak magukra e hazugság miatt és százezren meg százezren haltak meg e hazugság miatt. Abban sem kételkedünk, hogy a mohamedánok között élő keresztényekre szórt rágalmak alaptalanok. Nem igaz, hogy tönkreteszik az igazhitűeket, hogy meg akarják a vallásuktól őket fosztani, hogy csalnak, hamisan esküsznek, s ügyességükkel kiforgatják a szegény embereket szegénységükből. Mindennek épp az ellenkezője igaz. A keresztények kultúrmunkájának sokat köszönhet a mohamedánság. Mégis, hány és hány ezer kereszténynek kellett mártírhalált halnia, mert a róluk terjesztett valótlanságokat elhitte a nép? A kínaiak között lakó keresztények erkölcsi tulajdonságáról szintén oly nézeteket vall a nép, amelyekhez a valóságnak semmi köze nincsen. S mindenütt, ahol fajvédelem folyik, akár Amerikában a japánok ellen, vagy Dél Afrikában az indusok ellen, a nép között olyan előítéleteket szórnak szét, amelyek a népet nem a saját, de a fölötte ülő réteg politikája elé fogja, sőt igen gyakran a maga nyilvánuló érdekével szembe hajtja.
Az tehát, hogy a magyar nép egy része most az hiszi, hogy a magyar vezető osztályban a helyek elfoglalása a jobb érvényesülésének elve alapos megszorításával az ő érdekét is szolgálja, egyáltalában nem bizonyíték amellett hogy ez így is van. A történelem folyamán ezer és ezer hasonló jelenséget találunk s igazán naiv embernek kell annak lennie, aki ilyesmin megütődik. Majdnem azt lehetne mondani, az volna csudálatos, ha nem így volna, ha a vezető osztályok ezzel a kezükbe kívánkozó kényelmes fegyverrel nem élnének.
Régi taposott úton járt ennélfogva Kovács Lajos is, amikor tételét egyrészt tudományosan, másrészt népiesen állította be.
A tudományos oldal az, hogy a magyar vezető osztály az ország megcsonkítása következtében nem tud kényelmesen elhelyezkedni, s így a zsidókat jóval, de jóval kellemetlenebb versenytársnak tekinti, mint azelőtt. Könyvecskéje a számokból valóságos piramist emelt ennek a felfogásnak és lelkiállapotnak, s így misem természetesebb, hogy e felfogás és lelkiállapot nyomán kialakult a vágy megszabadulni a versenytársaktól.
Mint említettem, e statisztikai adatok a vezető osztály számára jelzik – ennyi és ennyi a meghódítható terület. A hozzájuk fűzött nem szakszerű megjegyzések – az összeomlás idegenfaj, megbízhatatlan, nemzetietlen – ez a népies beállítás A nép számára igyekszik érthetővé tenni, hogy neki is érdeke ebben a nagyszerű kilakoltatásban részt venni.
