GELLÉRT OSZKÁR: LUKÁCS EV. II., 25–32
GELLÉRT OSZKÁR: LUKÁCS EV. II., 25–32
Már megint tél. Fagyos december.
S te csak nem tudsz meghalni, öreg Simeon!
És híjába várod, hogy megszülessék
Az Ember.
Az égi fényesség,
Kitől mind a pogányok megvilágosodjanak.
Hogy elmondhasd: Ím itt a nap,
Az új Karácsony.
Hogy elmondhasd: Megvigasztaltatásom.
Hogy elmondhasd: Mostan bocsásd el békességgel a te szolgádat, Uram.
S te csak nem tudsz meghalni, öreg Simeon!
És híjába várod, hogy megszülessék
Az Ember.
Az égi fényesség,
Kitől mind a pogányok megvilágosodjanak.
Hogy elmondhasd: Ím itt a nap,
Az új Karácsony.
Hogy elmondhasd: Megvigasztaltatásom.
Hogy elmondhasd: Mostan bocsásd el békességgel a te szolgádat, Uram.
Ne félj, bétellik még a te időd!
És akkor elbocsát majd Urad, az Időtlen,
Te kétezeréves öreg Simeon.
És akkor elbocsát majd Urad, az Időtlen,
Te kétezeréves öreg Simeon.
És akkor eljő majd Emberré nőtten.
És akkor majd látják a te szemeid Őt, -
Öledben az új hit - az Idvezítőt!
Akire híjába vársz azóta...
És akkor majd látják a te szemeid Őt, -
Öledben az új hit - az Idvezítőt!
Akire híjába vársz azóta...
És akkor majd meghalhatsz, öreg Simeon:
Európa.
Európa.
