JUHÁSZ GYULA: ÖRÖKKÉ...
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen...
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
Vak semmi tátong végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
Üres csend alszik végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben:
Éjfélkor kondít a végtelen
S alszik tovább az Ismeretlen...