FALUDI JÁNOS: FALON INNEN - FALON TÚL
FALUDI JÁNOS: FALON INNEN - FALON TÚL
A falon túl, ahová szemünk csak a kísértő
képzelet messzelátójával ér el,
odakünn éjszaka kullog sziszegő lombok alatt,
a csalfa sűrűben hívogató veszély furulyája szól,
loholnak az árnyékok találkozóra és elterülnek,
mint kék sötétvizű tó. A leány
rejtőzik a tó fenekén. Tereli a hullámok nyáját szemével.
képzelet messzelátójával ér el,
odakünn éjszaka kullog sziszegő lombok alatt,
a csalfa sűrűben hívogató veszély furulyája szól,
loholnak az árnyékok találkozóra és elterülnek,
mint kék sötétvizű tó. A leány
rejtőzik a tó fenekén. Tereli a hullámok nyáját szemével.
A falon általszökik a kerítő szél, hívogat,
kínálja: sörényébe fogózzunk, elrepülünk,
ott leszünk tüstént, a leány feljön a tóból
és fogócskát játszunk, hajszoljuk egymást
nyalka furulya szóra.
kínálja: sörényébe fogózzunk, elrepülünk,
ott leszünk tüstént, a leány feljön a tóból
és fogócskát játszunk, hajszoljuk egymást
nyalka furulya szóra.
Nyelvével csettint a szél s kiáltoz, hiába,
a szélcsönd, a falon innen, hatalmas tenyerével
befogja az orkán száját.
Itt a világosság, Isten árnyéka terjeng,
méhek mesélik a virágok szavát,
és szép a mi álmunk, mint a nap sugaráé,
ha bárányfelhők ölében alszik.
a szélcsönd, a falon innen, hatalmas tenyerével
befogja az orkán száját.
Itt a világosság, Isten árnyéka terjeng,
méhek mesélik a virágok szavát,
és szép a mi álmunk, mint a nap sugaráé,
ha bárányfelhők ölében alszik.
