SZEDŐ MIHÁLY: TANÚSÁG A GONDVISELÉSRŐL
SZEDŐ MIHÁLY: TANÚSÁG A GONDVISELÉSRŐL
Ím-itten a jó aszú föld, kiben legelvén hízik a jerke-bárány,
föl-föl kapkodja füve közül fejét s a tova-ballagó nyájnak utána
poroszkál esdő bégetéssel: ott járván, ríkatva furulyáját, a derék
pásztor.
föl-föl kapkodja füve közül fejét s a tova-ballagó nyájnak utána
poroszkál esdő bégetéssel: ott járván, ríkatva furulyáját, a derék
pásztor.
Hallja nótáját, ugyan egyebet benne nem ért, hanemhogy: Jövel
báránykám! s erőtlen lábát szedi már szapora vággyal - : ne érje őt
a pásztor nyájat terelgető, széles válláról lekerített
karikása.
báránykám! s erőtlen lábát szedi már szapora vággyal - : ne érje őt
a pásztor nyájat terelgető, széles válláról lekerített
karikása.
Mert arra halad a nyáj, amerre a színes, halmokon szántott táblák
földi szivárvány-hídlása közén nyújtózik a zöld
legelő, amerre a lanka ível, majdan az esőkön termése váltó
színeiben.
földi szivárvány-hídlása közén nyújtózik a zöld
legelő, amerre a lanka ível, majdan az esőkön termése váltó
színeiben.
S nem nagy idővel, gyapja növése vetélkedik a sárarany
búzáéval, hogy hullatja az elnyíró olló a pelyhes fürtök
rendjét és lányainknak lesz mit lefonniok a keréken forgó
rokkáról,
búzáéval, hogy hullatja az elnyíró olló a pelyhes fürtök
rendjét és lányainknak lesz mit lefonniok a keréken forgó
rokkáról,
s lesz miben járulnunk isten-dicsérni télben magunknak,
amikor hatnapos munkánk köde felszáll fehérre vakolt házainkról,
lesüt a vasárnapi napfény és isten a toronyban szólván szólongatja
báránykáit.
amikor hatnapos munkánk köde felszáll fehérre vakolt házainkról,
lesüt a vasárnapi napfény és isten a toronyban szólván szólongatja
báránykáit.
