KIRÁLY GYÖRGY: VÁLASZ
KIRÁLY GYÖRGY: VÁLASZ
Meg kell vallanom, jól esett végigolvasni Hatvany Lajosnak bírálatomra tett megjegyzéseit, jól esett olvasni a szemrehányásokat is, mert azt érzem, hogy belőlük nem a sértett önérzet beszél, hanem a céljuk felvilágosítani, szempontokra figyelmeztetni, melyek a kritikus szemét elkerülték.
Horvát Henrikről persze nem tudunk megegyezni és nekem nem is lehet célom, hogy az ő Ady-fordításait itt megvédjem. Sőt igazat adok Hatvanynak, ő valóban Adyval ellentétes egyéniség, de éppen azért fordításai hallatlanul érdekesek, mert meglátszik bennük a robbanásig feszülő küszködés, mely mégis csak mindig kilendíti sodrából a Rilke természetű költőt és «halk, suhanó ritmusait» majdnem mindig közel kényszeríti «Ady robajos, robogó versei»-hez. Vegyük elő épen a Disznófejű nagyur-at. A Cäsar mit dem Eberkopfe kifejezésében klasszicizáló, de tessék nézni a szemléletben! Ady figurája groteszkebb (disznófejű), de Horvátnál a groteszkben van némi borzalmas (vadkanfejű), tehát ez egyszer Adynál is Adybb. És tessék megnézni ezt a strófát:
Dein kaltes Herz ist hart umkrustet,
Meines voll Eiter bis auf dem Grund
Und doch ist mein Herz, das dunkle, gesegnet:
Leben und Sehnsucht frassen es wund!
Jetz muss ich fort! Gib Gold du Hund!
Meines voll Eiter bis auf dem Grund
Und doch ist mein Herz, das dunkle, gesegnet:
Leben und Sehnsucht frassen es wund!
Jetz muss ich fort! Gib Gold du Hund!
Ha ez nem Adys, akkor nem tudom, mi az Adys! Franyóéké talán simulékonyabb, pontosabb, de hol van náluk, ami Adynál a legjellemzőbb, a nyelv kifejezésteremtő művészete, mely Horvátnál ellentétes egyénisége ellenére lépten-nyomon érvényesül.
Abban igazat adok Hatvanynak, hogy a két kéz elméletében, mint rossz filológus jártam el, de nem tehetek róla, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a sorok, amiket kipécéztem, egy könnyű technikájú, de éppen azért megkerülésekre, elsiklásokra hajló kézre vallanak s Hatvany nem cáfol rám. Nem akarom itt azzal meggyanúsítani, hogy valóban ráhibáztam (hangsúlyozom: ráhibáztam) Paul Gerhold stílusára, de kérem Hatvanyt, leplezze le tévedésemet a nyilvánosság előtt, vagy ha nem akar kilépni a rejtély ködéből, küldje el nekem legalább azt a kötetbe ragasztott cédulát, mert én szeretek még saját káromon is tanulni.
