SÁRKÖZI GYÖRGY: ÓCEÁNOK GYÖNGYE
Mi visszacsillan.
Rátaláltam s többé el nem eresztem.
Fénylik örömben,
S hí istent látni bábeli népet.
S felhők gyülvén,
Már-már siralmas záport fest szinével.
Ördögfiaknak
Akkor áll borpocsékló szüretje.
Szép sugarával
Sokak szivére fonódik virágosan.
Lesz egyszerüsége,
Mint egykor kagyló szélén, alszik világos éjszakában.
Legmélyebb lángját,
S minden szemekből önfényét látja vissza.