IV.
IV.
Átkozott legyen a méh, mely foganta,
és átkozott a mag, melyből eredt.
A fenyőből könny csordul, gyönge gyanta:
még a fa is sír, hogy eretneket
éget üszökké… Tűznél hamarabb
eméssze el átkunk e szörnyü máglyát!
Nyakig födi már a sok fadarab:
Püspök urunk, csapd fejéhez a fáklyát!
(Orgona: Gloria in excelsis Deo.)
és átkozott a mag, melyből eredt.
A fenyőből könny csordul, gyönge gyanta:
még a fa is sír, hogy eretneket
éget üszökké… Tűznél hamarabb
eméssze el átkunk e szörnyü máglyát!
Nyakig födi már a sok fadarab:
Püspök urunk, csapd fejéhez a fáklyát!
(Orgona: Gloria in excelsis Deo.)
Chorus.
Gloria, és csapd oda a fáklyát!
