HAJDU HENRIK: A TITOK SZONETTJE
HAJDU HENRIK: A TITOK SZONETTJE
Ez hát az élet? Szókat vésegessek,
zenéket főzzek lázon, csoda-gőzön,
hogy minden senki belémdörgölőzzön
s virágos titkaimba fenje keshedt
zenéket főzzek lázon, csoda-gőzön,
hogy minden senki belémdörgölőzzön
s virágos titkaimba fenje keshedt
csizmáját? Rés kell, melyen át a kancsal
pribék, az Ember, zárt szívembe nézzen
s vihogjon rám idegrágó paranccsal,
míg verset hörgök szalmán - és penészen?
pribék, az Ember, zárt szívembe nézzen
s vihogjon rám idegrágó paranccsal,
míg verset hörgök szalmán - és penészen?
Ne nézz beléje keserű bolond.
A mélyén kéjvágy s gyávaság tolong
s zord fény, melyen borús szemed kilobban.
A mélyén kéjvágy s gyávaság tolong
s zord fény, melyen borús szemed kilobban.
Egy vén világ vihara harsog itt,
sok dúlt remény és tépett hangú hit...
Ó, társam a gyönyörben és gyilokban!
sok dúlt remény és tépett hangú hit...
Ó, társam a gyönyörben és gyilokban!
