BÁLINT ALADÁR: BORNEMISZA GÉZA KÉPEI
BÁLINT ALADÁR: BORNEMISZA GÉZA KÉPEI
Mindössze harminckét kép és mintegy ötven rajz, vázlat. Nem sok. Már ami a mennyiséget illeti. Pedig Bornemisza szorgalmas, dolgos ember, viszont példátlanul azaz inkább példásan lelkiismeretes; küzdelmesen alkot és nem vetít ki önmagából egyebet, mint ami végképp és maradék nélkül az övé, amit hosszú munkával, töprengő kiválogatással teljesen meghódított és magábafogadott. Bornemisza művészetében két mozzanat uralkodik. Az egyik az eredmények őszinte és örömteli feltárása, a közlés gyönyörűsége, a másik az, amire előbb is rámutattam, a kívülről jött hatások megrostálásában, a felszívódásban mutatkozó energiának a képeken is követhető koncentrálása és szétsugárzása.
Festményein még visszaverődik Nagybánya napsütése, az ég mély kobaltja, a vegetáció ragyogó zöldje, de a formák szilárdak, tömörek, az impresszionista művészetben felötlő esetlegességek nem tolakodnak előtérbe, nem érintik az előbbre való szerkezet logikus megalapozottságát. Bornemisza Matissenál tanult. A formák összevonásában, megmérésében mutatkozó szigorú rendszeresség e párizsi mesterrel együtt eltöltött idők értékes eredménye. De mi sem áll távolabb Bornemiszától, minthogy Matisse képeinek külsőségekben megnyilatkozó jellemvonásait átvegye, aminthogy nála minden feladat új felkészülést, elölről való elkezdést jelent. Ez adja meg képeinek üdeségét, az expresszió tisztaságát. E kiállítás biztató reménysége annak, hogy a majdnem egy évtizedes elszigeteltségünkben még nem sorvadtak el a nyugathoz vezető eleven és éltető szálak, még nem hullottunk ki végképp a kultúra nagy egyetemességéből és kedvezőbb időkben, kedvezőbb feltételek között a magyar képzőművészet is elfoglalhatja az őt méltán megillető helyet a nagy versengés világkoncertjében.
