V.
V.
Innen látni, hogy beamteréknél tündöklik a tükör.
Az év utolsó napján felgyújtották a karácsonyfát, melynek fenyőgallyain trombitás angyalkák ringatóznak, a kandallóban parázs ég, bécsi virágfüstölő illata száll a langy levegőn, mindenkit arra oktatva, hogy béke és boldogság a jutalma az államrend buzgó őrének, ki mellesleg spion is, rendőrségi besúgó.
Amott csak egy gyertya. Hájas kalmár hálósüvegben hortyog dagadó dunyhái között. Széplelkű nője Schillernek, a nemrég elhunyt fiatal, német poétának verseit olvassa.
Néhány ifjú juártus halad az utcán, élénken vitatkozva.
– hallgassatok – rivall az egyik, ijedten, mert feketesárga faköpenyeg elé érnek.
Ebbe bújt el a vihar elől a dragonyos katona, valami cseh, vagy morva, kinek pisze orra kivöröslik a hó hullásba.
