X.
X.
Körül ülik a csecsemőt, bámulják, egymásnak suttognak:
– Haragos – mondja az apa.
– Szelíd – mondja az anya.
– A szeme fekete – mondja a bakter, ki pálinkával élteti.
– A szeme kék – mondja a kisbéres, ki a konyhán ólálkodik.
– Gyenge – mondja a bába.
– Erős – mondja a papné.
A kisded mintha forgolódna.
– Ni – mondják egymásután – a szalmát nézi, a padkát nézi, a vizet nézi, a bort nézi, az arcunk nézi, az éjszakát nézik, a fényt nézi.
Cihelődnek a vendégek. Szülők magukra maradnak, ő vele.
– Vidám – mondja az apa.
– Szomorú – mondja az anya.
Két ember áll az utcán.
– Szegény lesz – mondja a bakter.
– Gazdag lesz – mondja a kisbéres.
Kinn a kapu előtt a két asszony.
– Nem sokáig él, meglátja – mondja a bába.
– Sokáig él, meglátja – mondja a papné és a tomboló égre tekint.
