I. A bor és a kehely.
I. A bor és a kehely.
Ó tollam, írd: a szó maga színmagyar,
és mint a bor, mely régies amfora
Vén mélyén annak öblit ölti,
Csak Tokaj ó íze lesz az ott is.
és mint a bor, mely régies amfora
Vén mélyén annak öblit ölti,
Csak Tokaj ó íze lesz az ott is.
A forma, lásd, az nagyszerű, szép kehely,
S a bort, ha jó, azt bárhova töltheted,
Csak kelyhed tükrét szenny ne üsse,
S légyen a bornak az íze méltó.
S a bort, ha jó, azt bárhova töltheted,
Csak kelyhed tükrét szenny ne üsse,
S légyen a bornak az íze méltó.
De értsd is ám. És majd mikor olvasom,
A versed árként lepjen el engem,
A hangos szót, ha lejtve ejtem,
Önmaga jó magyar ízzel essék.
A versed árként lepjen el engem,
A hangos szót, ha lejtve ejtem,
Önmaga jó magyar ízzel essék.
Az ősök elmúlt bajnoki köntöse
Csak köntös volt. Ó nem ruha dolga ez.
A gúnya: rongy. Az ember: lélek.
Nem magyar-e Ady Endre frakkban?
Csak köntös volt. Ó nem ruha dolga ez.
A gúnya: rongy. Az ember: lélek.
Nem magyar-e Ady Endre frakkban?
