III. A szoprán és a zenedráma.
III. A szoprán és a zenedráma.
Nézd csak: a szoprán áll ki a színre, az ária lendül.
Flóták illatot adnak, a hárfán átfut az ábránd,
Roppan a kisdob, dobban a nagydob, fájnak a fúvók,
Cselló csábit, bőgő búsul, felcsicseregnek
Kristály trillák s mondanak ájul színpadi drámát.
Mindezt érted is, épp csak a döntőt, fontosat, eggyet,
Azt, amit énekel ott az az asszony, azt sose érted.
Sánta a vers. Mikor arról kellene hallanod őt, hogy
Itt van a perc, mikor érzi a lelkén gyúlni az érzést,
S forró fordulat oldani kezdi a színpadi rejtvényt,
Akkor az ária így szól: "Érzem a tiszta szerelmet."
Ott ülsz, hallod. Mit mond? Relmet? Tisztasze? Furcsa.
Fordul a játék, hallgatsz, nézel. Ez ostoba helyzet,
Mert amit adnak neked, semmi az értelem abban,
S elvégtére a színdarab az, mit hallani jöttél.
Látod-e, épp így torzul az érzés drámai kincse
Hogyha a vers, ez a hűvös szoprán, ária közben
Értelmetlen szómetszéssel botlik a fülbe.
Tiszta a helyzet: nem szabad azt, hogy bármi a mérték,
Benne a szót, meg a hangsúlyt ketté metsze a taktus.
Állon a hangsúly, inkább vesszen a sorban a metszet.
Flóták illatot adnak, a hárfán átfut az ábránd,
Roppan a kisdob, dobban a nagydob, fájnak a fúvók,
Cselló csábit, bőgő búsul, felcsicseregnek
Kristály trillák s mondanak ájul színpadi drámát.
Mindezt érted is, épp csak a döntőt, fontosat, eggyet,
Azt, amit énekel ott az az asszony, azt sose érted.
Sánta a vers. Mikor arról kellene hallanod őt, hogy
Itt van a perc, mikor érzi a lelkén gyúlni az érzést,
S forró fordulat oldani kezdi a színpadi rejtvényt,
Akkor az ária így szól: "Érzem a tiszta szerelmet."
Ott ülsz, hallod. Mit mond? Relmet? Tisztasze? Furcsa.
Fordul a játék, hallgatsz, nézel. Ez ostoba helyzet,
Mert amit adnak neked, semmi az értelem abban,
S elvégtére a színdarab az, mit hallani jöttél.
Látod-e, épp így torzul az érzés drámai kincse
Hogyha a vers, ez a hűvös szoprán, ária közben
Értelmetlen szómetszéssel botlik a fülbe.
Tiszta a helyzet: nem szabad azt, hogy bármi a mérték,
Benne a szót, meg a hangsúlyt ketté metsze a taktus.
Állon a hangsúly, inkább vesszen a sorban a metszet.
