Komjáthy Aladár: Titkok titka
éjfélre meghalok,
liliom köntöst adnak rám
fehér, angyal karok.
és két ezüst galamb,
szemük vörös, miként a vér,
de szívünk enyhe, langy.
az Olajfák hegyén,
takarjatok be angyalok,
a koporsó kemény.
a földi utakon,
mindig az égre néztem én
és mentem csak vakon.
sok néma lángon át,
hajszoltam űztem, szomjaztam
a Nagy harmóniát.
a roppant ég alá,
valóság volt-e? képzelet?
választ rá nem talál
mely végre is megállt,
mutassátok meg angyalok
a szent Bethániát.
melyből a Fény derül
s a földre bús mosolyt terít
kegyes ellenszerül.
már enyészet fon át,
vagy nem tudnátok még ti sem
a Nagy Titkok honát?
a koporsó kemény,
aludj, aludj örök álmot
a Végzet ütemén.
megfejted ezeket,
a sziklát bársonnyá teszi
az Örök Szeretet.