Kovács Mária: Vers
Kovács Mária: Vers
Osvát Ernőnek
Fölsebezhettük munkába szálló szent kezünk
de nem szántottunk föl még minden mezőket.
de nem szántottunk föl még minden mezőket.
Elzsibbadhatott bár két kemény karunk, de jó magvainkkal
nem szórhattuk be még mind a földeket.
nem szórhattuk be még mind a földeket.
Vér szállhatott fényes szemünkre, de álomra nem csukhatjuk őket
mert várnak még irdatlan határok és messzi világok
tengerek várnak futó gályákra és rakott hajókra néma kikötők.
mert várnak még irdatlan határok és messzi világok
tengerek várnak futó gályákra és rakott hajókra néma kikötők.
És dobogó seregek terhére várnak még végtelen utak
míg járunk lobogó szívvel az élet után
hálánkkal, hogy vérünkben istenünk vére és lelkünkben lelke szól
míg járunk lobogó szívvel az élet után
hálánkkal, hogy vérünkben istenünk vére és lelkünkben lelke szól
s nyugvó álmán teremtve teremt
és meg nem pihenhet munkába szállott szent kezünk.
és meg nem pihenhet munkába szállott szent kezünk.
