Színi Gyula: Osvát Ernőnek
Színi Gyula: Osvát Ernőnek
Hittük-e akkor: egyszer megöregszünk?
Nem, nem, soha!
Az idő-anya még nem volt hozzánk
Oly mostoha!
Ifjúságunk szent kávéházát
Együtt járván,
Még fölénk ívelt márvány, ölelés,
Szivárvány.
Szókból és csókból palotát raktunk
Egy-egy napra
És nem gondoltunk koldus-kunyhóra:
A holnapra.
Huszonöt éve!…az idő eljár,
Szívem, Ernő!
És más nemzedék, viharedzettebb
Gyorsan felnő.
Minket lökdösnek a gondok, ráncok
A sír felé,
Asszonyok, rímek, sikerek nyílnak
Mások elé.
Az örök kerék töri, zúzza szét
Alkotásunk,
Fogunk, jogunk és szívünk, mi magunk
Mind megvásunk.
Fogd meg a kezem, még egyszer bátran,
Mint valaha.
Mutassunk vissza: harcoltunk vívtunk
Mint más soha.
Talán nem éltünk egész hiába
És a má-ba
Benne káprázik tegnap-sivatagunk
Délibábja.
Új vetés földjét kezünk munkálta
A parlagon,
Konkolyt kiszedtünk, haragunk tiport
A maszlagon.
És most ereszd el sápadó kezem,
Terád más vár.
Új vetés zsendül, új tavasz zendül,
Új part, új ár.
Viharos az ég, jégfelhő ökle
Lefenyeget,
Bimbó szüzek és rügyek didergik
A szél-jeget.
Tárd ki föléjük karod ernyőjét,
Mert nagy a vész,
Eszed, nagy szíved új sarjakat óv,
Örök kertész!
Nem, nem, soha!
Az idő-anya még nem volt hozzánk
Oly mostoha!
Ifjúságunk szent kávéházát
Együtt járván,
Még fölénk ívelt márvány, ölelés,
Szivárvány.
Szókból és csókból palotát raktunk
Egy-egy napra
És nem gondoltunk koldus-kunyhóra:
A holnapra.
Huszonöt éve!…az idő eljár,
Szívem, Ernő!
És más nemzedék, viharedzettebb
Gyorsan felnő.
Minket lökdösnek a gondok, ráncok
A sír felé,
Asszonyok, rímek, sikerek nyílnak
Mások elé.
Az örök kerék töri, zúzza szét
Alkotásunk,
Fogunk, jogunk és szívünk, mi magunk
Mind megvásunk.
Fogd meg a kezem, még egyszer bátran,
Mint valaha.
Mutassunk vissza: harcoltunk vívtunk
Mint más soha.
Talán nem éltünk egész hiába
És a má-ba
Benne káprázik tegnap-sivatagunk
Délibábja.
Új vetés földjét kezünk munkálta
A parlagon,
Konkolyt kiszedtünk, haragunk tiport
A maszlagon.
És most ereszd el sápadó kezem,
Terád más vár.
Új vetés zsendül, új tavasz zendül,
Új part, új ár.
Viharos az ég, jégfelhő ökle
Lefenyeget,
Bimbó szüzek és rügyek didergik
A szél-jeget.
Tárd ki föléjük karod ernyőjét,
Mert nagy a vész,
Eszed, nagy szíved új sarjakat óv,
Örök kertész!
