Vér Andor: A csillagbetűző
Vér Andor: A csillagbetűző
Osvát Ernőnek odaadó szeretettel
Az álca, melyet viselek én
arcomra kínból és könnyekből fagyott
s mint álló csillagok Isten egén
égnek rajta hűvös szépségben
a mondhatatlanok.
arcomra kínból és könnyekből fagyott
s mint álló csillagok Isten egén
égnek rajta hűvös szépségben
a mondhatatlanok.
Álmos, hunyorgó szemeim mögött
messze világok méhe fül
s messze világok üzenete a szó is,
mely ajkamon csügg elhalón,
bús-tehetetlenül.
messze világok méhe fül
s messze világok üzenete a szó is,
mely ajkamon csügg elhalón,
bús-tehetetlenül.
S hiába tépem arcomról az álcát
s hiába hódítok csúcsot és tetőt:
tiltón, titkolón lebűvölnek
s még magasabb csúcsokat löknek elém
a minden lehetők.
s hiába hódítok csúcsot és tetőt:
tiltón, titkolón lebűvölnek
s még magasabb csúcsokat löknek elém
a minden lehetők.
S marad életem idegen világ
s arcom mély álcás égi mező…
s nincs, nincs aki cikázó villámfényben
olvasni tudná dermedt titkait,
nincs csillagbetűző.
s arcom mély álcás égi mező…
s nincs, nincs aki cikázó villámfényben
olvasni tudná dermedt titkait,
nincs csillagbetűző.
