Dutka Ákos: Hegedűl a hold nyugat kapuján
Buda kőcsipkés tornyain ülve,
Hallgatta, hogy szivem faunsípja sipolt
S ezüst gitáron ezt hegedűlte:
Itt tört Attila szent kardja felén.
S Kelet utolsó sarja ti vagytok.
S vesződtök Turán ős igézetén.
S fölötte én a sírlámpa vagyok
Kelet szomorú szent álmait szőve
Kertembe jöttök mind magyarok.
Századok múlnak, - elmúlt ezer éve…
Felém száll mégis szived beteg álma
S álmokért jártok Kelet erdejébe.
Túl a hegyeknek virtusi mások
Hallod hogy zúgnak hallod-e Turán
Az aranyat termő fürge kalapácsok.
Szívem azóta egyre csak hallja:
Miért gázoltok a régi hináron
Van még kalapács - ha eltörött a szablya.