Komjáthy Aladár: Mikor csillag leszek
Komjáthy Aladár: Mikor csillag leszek
Ha én egyszer még boldog lehetnék,
mindég, mindég, mindég csak nevetnék.
Felkacagnám lelkemet az égre
úgy lépnék az Úristen elébe.
mindég, mindég, mindég csak nevetnék.
Felkacagnám lelkemet az égre
úgy lépnék az Úristen elébe.
Mondanám: "Uram, eljöttem hozzád,
amim van, azt majd utánam hozzák.
Szegény voltam világéletemben,
adjál Uram helyet veled szemben.
amim van, azt majd utánam hozzák.
Szegény voltam világéletemben,
adjál Uram helyet veled szemben.
Szegény ember földön csak vetődik,
minden füstön, tövön megütődik,
nyíljék meg hát néki a mennyország,
derítsen fényt rája a Te orcád".
minden füstön, tövön megütődik,
nyíljék meg hát néki a mennyország,
derítsen fényt rája a Te orcád".
Az Úristen meghallgat majd szépen,
helyet is ád a csillagos égen,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki vígan csillog.
helyet is ád a csillagos égen,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki vígan csillog.
Hogy a csillag, hogy a csillag él-e,
nem árulja azt el az ő fénye,
él a csillag mikor rája néznek,
élsz te csillag, mikor megigéznek.
nem árulja azt el az ő fénye,
él a csillag mikor rája néznek,
élsz te csillag, mikor megigéznek.
Hogyha megnéz majd valami szép szem,
én leszek e szemekben az ékszer,
áztam-fáztam míg a földön voltam,
melegítsen sugara most holtan.
én leszek e szemekben az ékszer,
áztam-fáztam míg a földön voltam,
melegítsen sugara most holtan.
Ez a sugár, ez a sugár felszáll,
megremeg a csillagokkal telt táj,
visszagondolunk a földi létre,
nem a rosszra, csak mi volt, a szépre.
megremeg a csillagokkal telt táj,
visszagondolunk a földi létre,
nem a rosszra, csak mi volt, a szépre.
Így ballagok majd az égi tájon,
így élem én ottan a világom,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki szépen csillog.
így élem én ottan a világom,
csillag leszek, holdkoszorús csillag,
éjszakában aki szépen csillog.
