Peterdi István: Találkozás
Peterdi István: Találkozás
Alászolgája! Alászolgája Uram, régen láttam.
Mivel tetszik úgy foglalkozni mostanában.
Óh kérem, amint tetszik látni, járok, kelek.
Ami helyre odaállítottak, annak csak megfelelek.
Esténként töröm a fejem, hogy mi lesz holnap.
Ebben a töprengésben azonban sok minden zavar.
Mely szerkezete van, csakugyan - gondolom néha - az atomnak.
Azon szinész, akit a multkor láttam, kissé helytelenül szaval.
A nők körül sincs minden dolog egészen renbe
A fiatalság az, mely a nőnek kelleténél nagyobb szerepet juttat
Aztán tünődöm, hogy a gondterhelte csendbe
Hogy van hogy az embernek ennyi minden az eszébe juthat.
Nincs időm, tetszik tudni, elmélyedni
valamibe, amiben magam elfelejtsem.
Azelőtt még csak lehetett elmélkedni
A gondokat is csak volt mélység, lelki fiók, a hova rejtsem.
A tüdő is olyat tágult, ha az illatos mezőn a széna
Az illatot úgy küldte: ha ha, mondtad, jövel Egészség!
Most az embernek a tüdeje is béna.
A zúgó alkonyi erdőt is ha nézem, az az érzésem: Csekélység
Ez azon versenyhez képest amelyet most kénytelen futni az ember
Az egyiknek annyi a pénze: tenger -
A másiknak annyi a pénze: óceán -
Szép családja se volt azelőtt, most van, ez az a mire gondolni sem mer.
A volt felelőtlensége mint a mese: volt Bergengócián…
"Ön látom szerencsétlen."
,Egy szóval mily szépen kifejezte.
A gondolkodása önnek milyen tömör.
Furcsa hogy azért vigasztal néha a csillagos este.
Sajátságos, hogy azért dolgozom, még eddig nem maradtunk étlen.
Ha jól meggondolom, lelkemben egy-két szelid eszme mégis csak tündököl.
"Hisz akkor rendbe van minden." Akkor rendbe. Máma
kissé rossz kedvem volt és isten tudja mért fecsegtem.'
"Csak nem az én látásom lett önnek kellemetlen"
,Ó dehogy Uram, dehogy. Elbeszélgettünk.' "Azért. Alászolgája"
,Alászolgája.'
Mivel tetszik úgy foglalkozni mostanában.
Óh kérem, amint tetszik látni, járok, kelek.
Ami helyre odaállítottak, annak csak megfelelek.
Esténként töröm a fejem, hogy mi lesz holnap.
Ebben a töprengésben azonban sok minden zavar.
Mely szerkezete van, csakugyan - gondolom néha - az atomnak.
Azon szinész, akit a multkor láttam, kissé helytelenül szaval.
A nők körül sincs minden dolog egészen renbe
A fiatalság az, mely a nőnek kelleténél nagyobb szerepet juttat
Aztán tünődöm, hogy a gondterhelte csendbe
Hogy van hogy az embernek ennyi minden az eszébe juthat.
Nincs időm, tetszik tudni, elmélyedni
valamibe, amiben magam elfelejtsem.
Azelőtt még csak lehetett elmélkedni
A gondokat is csak volt mélység, lelki fiók, a hova rejtsem.
A tüdő is olyat tágult, ha az illatos mezőn a széna
Az illatot úgy küldte: ha ha, mondtad, jövel Egészség!
Most az embernek a tüdeje is béna.
A zúgó alkonyi erdőt is ha nézem, az az érzésem: Csekélység
Ez azon versenyhez képest amelyet most kénytelen futni az ember
Az egyiknek annyi a pénze: tenger -
A másiknak annyi a pénze: óceán -
Szép családja se volt azelőtt, most van, ez az a mire gondolni sem mer.
A volt felelőtlensége mint a mese: volt Bergengócián…
"Ön látom szerencsétlen."
,Egy szóval mily szépen kifejezte.
A gondolkodása önnek milyen tömör.
Furcsa hogy azért vigasztal néha a csillagos este.
Sajátságos, hogy azért dolgozom, még eddig nem maradtunk étlen.
Ha jól meggondolom, lelkemben egy-két szelid eszme mégis csak tündököl.
"Hisz akkor rendbe van minden." Akkor rendbe. Máma
kissé rossz kedvem volt és isten tudja mért fecsegtem.'
"Csak nem az én látásom lett önnek kellemetlen"
,Ó dehogy Uram, dehogy. Elbeszélgettünk.' "Azért. Alászolgája"
,Alászolgája.'
