Nagy Zoltán: A dzsungel
Nagy Zoltán: A dzsungel
Pszt! Csend! Vigyázz! Ne moccanj! Zörrenő
Bogát kerüld az áruló harasztnak!
Csak semmi zaj! Mert bujva les reád
S szivedre ugrik kérges fák mögül
Az Emlék, mint a tigris, nesztelen…
Bogát kerüld az áruló harasztnak!
Csak semmi zaj! Mert bujva les reád
S szivedre ugrik kérges fák mögül
Az Emlék, mint a tigris, nesztelen…
Lábujjhegyen osonj tovább, tovább,
Bolyongván itt a Dolgok Dzsungelében
Egy cél felé, amelyről mit se tud
Se ész, se szív, se vágy, se sejtelem,
(Tán álmodott embernek álma csak…)
Bolyongván itt a Dolgok Dzsungelében
Egy cél felé, amelyről mit se tud
Se ész, se szív, se vágy, se sejtelem,
(Tán álmodott embernek álma csak…)
Ó bús vadon! Kövek, utak, mezők,
Szándékok, célok, lengő fellegek,
Kavargó fények s felgomolygó árnyak
Zűrös zavarja! Hangok tömkelegje!
Bánat, szeszély, száz terv, vágy, akarat,
Eszmék s rögeszmék titkos szövevénye,
Ó rejtelem! S kik mindet együvé,
Egy ős bozóttá fonjátok futó
Indáitok kioldhatlan bogával:
Ó jaj, ezernyi titkos szerelem!
Szándékok, célok, lengő fellegek,
Kavargó fények s felgomolygó árnyak
Zűrös zavarja! Hangok tömkelegje!
Bánat, szeszély, száz terv, vágy, akarat,
Eszmék s rögeszmék titkos szövevénye,
Ó rejtelem! S kik mindet együvé,
Egy ős bozóttá fonjátok futó
Indáitok kioldhatlan bogával:
Ó jaj, ezernyi titkos szerelem!
- A bambusz zörren! Villanó szemek
Lobbannak el a bokrok éjjelében…
Száz tüske szúr, galy visszacsap, lebúvó
Liánok vetnek hurkot lépteidnek…
És mit tudod hol, s mit tudod, mikor,
Orditja fel az ős bozótnak csendjét
A búvó párduc s nyitja karmait
Szivedre s ugrik, mielőtt a jaj
Rebbenve, mint a megriadt madár…
Lobbannak el a bokrok éjjelében…
Száz tüske szúr, galy visszacsap, lebúvó
Liánok vetnek hurkot lépteidnek…
És mit tudod hol, s mit tudod, mikor,
Orditja fel az ős bozótnak csendjét
A búvó párduc s nyitja karmait
Szivedre s ugrik, mielőtt a jaj
Rebbenve, mint a megriadt madár…
Csak csend! Vigyázz! Ne moccanj! Ott leselg
Minden bokor mögött a búvó Emlék,
Emléke annak, mire nincs szavad…
Minden bokor mögött a búvó Emlék,
Emléke annak, mire nincs szavad…
S ó jaj az álom! Jaj ha süppedő
Zsombékján szökken, hajt, kilombosúl
Egy perc alatt zúgó pagony sötétje
S vonagló indát hajt a félelem
S nemsejtett magból, tüskés terebély,
Torz gondolat bogáncsa teljesül
S mérges virágát ringatja ezer
Kígyózó ágán poklok szenvedélye!
Zsombékján szökken, hajt, kilombosúl
Egy perc alatt zúgó pagony sötétje
S vonagló indát hajt a félelem
S nemsejtett magból, tüskés terebély,
Torz gondolat bogáncsa teljesül
S mérges virágát ringatja ezer
Kígyózó ágán poklok szenvedélye!
Lábad, karod kötözve iszalag,
Mozdulnál s nézed: kuszva gyürüzik
Feléd a Kígyó s bűvölőn mered
Rád tüzszemének baljós két rubintja…
Mozdulnál s nézed: kuszva gyürüzik
Feléd a Kígyó s bűvölőn mered
Rád tüzszemének baljós két rubintja…
Kerüld az álmot! Mert ki véd, ki véd,
Ha jő a kígyó fülledt sűrújében
S szivós folyondár fogja tagjaid!
Ha jő a kígyó fülledt sűrújében
S szivós folyondár fogja tagjaid!
Lábujjhegyen osonj tovább, tovább,
A Dolgok ős, rejtelmes vadonában,
Mint óvatos, vad indián, kit üz
Fehér vadászok felbőszült csapatja
S galyreccsenésre meg-megáll, figyel,
A földet kémli és szelet szagol
- Fakó, sovány arcán, sötét szemében
Dűh, megvetés és félelem lobog -
S a sűrüségben úgy oson tovább
S oly nesztelen, mint tolla leng fején…
A Dolgok ős, rejtelmes vadonában,
Mint óvatos, vad indián, kit üz
Fehér vadászok felbőszült csapatja
S galyreccsenésre meg-megáll, figyel,
A földet kémli és szelet szagol
- Fakó, sovány arcán, sötét szemében
Dűh, megvetés és félelem lobog -
S a sűrüségben úgy oson tovább
S oly nesztelen, mint tolla leng fején…
Csak csend! Vigyázz! Ne moccanj! Ott leselg
Minden bokor mögött a buvó Emlék,
Emléke annak, mire nincs szavad
Minden bokor mögött a buvó Emlék,
Emléke annak, mire nincs szavad
S ha majd elérsz a messze sivatagba
S az alkony fent mint másik pusztaság
Bámul le rád: ó rakj tüzet az árnyak
Kéklő fenyérén s mig a füstje száll,
Feküdj le s várd be békén sorsodat,
S álomra ébredsz s felrémlik a Dolgok
Igazi képe tört szemedben: Káosz!
S a messzi buckák közt ha jő feléd
Az Emlék, mint kóborgó oroszlán:
Te már nem bánod! Perzselő lehét
Torkának már nem érzed arcodon!
Már rejtve vagy! S nem látod, mint lobog
A forró szélben sárga dús sörénye…
S az alkony fent mint másik pusztaság
Bámul le rád: ó rakj tüzet az árnyak
Kéklő fenyérén s mig a füstje száll,
Feküdj le s várd be békén sorsodat,
S álomra ébredsz s felrémlik a Dolgok
Igazi képe tört szemedben: Káosz!
S a messzi buckák közt ha jő feléd
Az Emlék, mint kóborgó oroszlán:
Te már nem bánod! Perzselő lehét
Torkának már nem érzed arcodon!
Már rejtve vagy! S nem látod, mint lobog
A forró szélben sárga dús sörénye…
