Nagy Zoltán: Déli hőség
Fekszel mint érett, pompás kéve
Fényszőnyegén a nyárnak,
Fölötted déli hőség láza
Remeg s hajad zilált kalásza
Búvóhely száz sugárnak!
És nézlek én s te hunyt pillákkal
Őrzöd zárt ajkad titkát
Szined szemem tüzétől barna
S az ég csodás, láng-gyapjas barna
Arany-fátyolt borít rád!
A bőröd s vállad lágy esése
Hajlása messzi hegynek!
Ó dús mező! Szagos kaszálló!
A kivánságok messzeszálló
Raja mint sáska lep meg!
Lankák! Ó nyári dél megejtő
Csendje vetésen s lombon!
Tücsök csilingel s a kavargó
Fényben Vágyam, a vén csavargó
Most alszik el egy dombon.