Aggodalom
Aggodalom
Csöndbe, hallgatva tér meg este,
Kis műhelyünkbe dolgozott,
Szelíd arcán mosolyt hozott
S meghajlott és fáradt a teste…
Kis műhelyünkbe dolgozott,
Szelíd arcán mosolyt hozott
S meghajlott és fáradt a teste…
S olykor megáll csak révedezve,
A homlokára gyász borul,
Szívem is halkan elborul,
Mit lát, jaj ott a mélybe, messze…
A homlokára gyász borul,
Szívem is halkan elborul,
Mit lát, jaj ott a mélybe, messze…
S éjjel, titokba csak sírok,
A bánat, Uram, annyi sok
S őt mindenül halálra félem…
A bánat, Uram, annyi sok
S őt mindenül halálra félem…
Ó, én nem is tudom, miért,
Hogy sírok egyre fiamért,
S miért, hogy aggódás az éltem…
Hogy sírok egyre fiamért,
S miért, hogy aggódás az éltem…
