Strém István: Új tavasz
Könnyek zsonglőr voltam én - a szél az súgja: "Már elég!"
Szeretet! Jóság! - a mezőn ma drága fényre gyúl a lég.
szarvasbikák agancsait cibálom pajzán vakmerőn.
Te karcsú nyírfa, hálj velem! Légy büszke, hószín szeretőm!
megsúgja titkát: Egy nagy Úr csókján remeg minden levél,
s mint napsugár az ágadon oly szűz erembe még a vér.
Amerre forró csókom ér, ezer virág fesel ki ma.
A zengő csermely millió lányszemtől fényes és lila.
eladni kérdőjeleim` egy bimbóér` legyen szabad,
az őzikék szűk homlokán kis koronák ragyogjanak!
A végtelenbe látva telt szívem új bölcsődalt dúdolt
mint áldott, fiatal anya, ha gyermekére süt a hold.